Mûkincsem van...

 

Hogyan tudhatom meg, hogy egy tárgy "mûtárgy", a "kulturális javak" körébe tartozik, vagy esetleg "védett" is?

Mûtárgy, mûkincs, régiség, (régészeti) leletek, muzeális tárgy, nemzeti kincsek, kulturális tárgy, kulturális javak - jelentésüket tekintve közös bennük, hogy a különbözõ kultúrák folyamán létrejött, megõrzött, áthagyományozott, éppen ezért kiemelkedõ értékkel rendelkezõ úgynevezett kulturális javakat jelölik. Ide tartoznak tehát nemcsak a régi, a modern, sõt a kortárs képzõ- vagy iparmûvészet tárgyai, hanem minden ingó, vagyis mozgatható néprajzi, régészeti, történeti jellegû vagy jelentõségû emlék, továbbá a kéziratok, könyvek és egyéb nyomtatványok, valamint a mûszaki és a természettudomány körébe tartozó tárgyak is. Bizonyára nem közismert, hogy a kulturális javak körébe tartoznak bizonyos épületekhez kötõdõ, de onnan bármikor elmozdítható emlékek: különös történeti értékkel bíró berendezések darabjai, bútorai is. Egyszerûbben fogalmazva minden olyan tárgy a kulturális javak körébe tartozik, amivel múzeumban, könyvtárban vagy levéltárban (is) találkoz(hat)unk. Fontos azt is tudni, hogy a gyûjtemény és a tárgyegyüttes kifejezéseket nemcsak a köznyelv használja, hanem a jogszabályok is, hiszen egy-egy ilyen együttes - tudományos és pénzbeli - értéke is jóval meghaladhatja a különálló darabok értékét.

Ugrás a lap tetejére
 

Mit kell érteni a mûtárgyvédelem alatt?

A mûtárgyak, kulturális javak védelme nemcsak a fizikai állagmegóvást, megõrzést, restaurálást jelenti, hanem bele kell értenünk a mûtárgyak számbavételét, tudományos meghatározását, feldolgozását és - írásban vagy kiállítás útján - a közzétételét is, és nem utolsó sorban az utókornak való megõrzését is. Sõt azt a hivatali, hatósági munkát is jelenti, amely a fentiekhez szükséges feltételeket biztosítja, akár a tulajdonos bizonyos kötelezettségein keresztül is. A mûtárgyak, a kulturális javak többféle védelem alatt is állhatnak. Védelem alatt áll például - a törvény erejénél fogva - minden a közgyûjteményekben õrzött tárgy, vagy a mûemlék épület tartozékát képezõ tárgy, sõt a - földben lévõ vagy onnan elõkerülõ - régészeti lelet is. Az említetteken kívül azonban jelentõs mennyiségû mûtárgy található magántulajdonban, szervezetek, közintézmények, egyházak által fenntartott intézményekben, gyûjteményekben. Ezek közül azokat, amelyek arra érdemesek a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (vagy elõdei) külön egy-egy hivatalos irattal, határozattal védetté nyilvánított(ak). A korábbi szóhasználat ez utóbbi csoportot "védett muzeális emlék" vagy "iparmûvészeti védelem alatt álló" elnevezéssel illette.

Ugrás a lap tetejére
 

Vajon az én tárgyaim a kulturális javak körébe tartoznak, értékesek egyáltalán, netalántán védettek is?

A jogszabályok értelmében - piaci értéktõl függetlenül - minden 50 évnél régebbi (bizonyos esetekben annál késõbbi) tárgy ide sorolható. Vita esetén ezt szakértõ, illetve végsõ soron a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) állapíthatja meg. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a mûtárgyak tudományos, eszmei értéke nem áll mindig összhangban azok forgalmi, kereskedelmi értékével. Az egyes mûtárgyak korát, eredetét, eredetiségét de a piaci árát is "hitelesen" csak (igazságügyi) szakértõ állapíthatja meg. Az eredet-meghatározás, értékbecslés alapvetõen nem múzeumi, közgyûjteményi feladat, ezt az arra illetékestõl (igazságügyi szakértõ, becsüs, mûkereskedõ, stb.) üzleti alapon, szolgáltatásként kell megvásárolni. Más a helyzet a védetté nyilvánított mûtárgyakkal. Ezek eredetérõl, eredetiségérõl - a KÖH által a tulajdonosnak megküldött - védési okirat szól. Ezek adatait a KÖH nyilvántartásba is veszi, sorsukat, "életútjukat" folyamatosan figyelemmel kíséri. A KÖH nyilvántartása - az adatvédelmi szabályok betartása mellett - nyilvános, adatot bárki kérhet belõle.

Ugrás a lap tetejére
 

Mit kell védeni, és miért? Mit jelent a védetté nyilvánítás?

Természetesnek vesszük a környezetvédelemben, a természetvédelemben, a mûemlékvédelemben, hogy a megõrzés, a fenntartás érdekében különleges elõírásokat kell betartani; így van ez a mûtárgyak, a kulturális javak esetében is. A mûtárgyak, a kulturális javak bizonyos köre (közgyûjteményi tárgyak, mûemlék épületek tartozékai, régészeti leletek, stb.) a helyzetnél fogva a törvény alapján védettséget élvez. Az ebbe a körbe nem tartozó, fõleg magántulajdonú tárgyak közül azonban a "kiemelkedõ jelentõségû és pótolhatatlan" darabokat a felelõs állami szervek határozattal védetté, védett gyûjteménnyé vagy tárgyegyüttessé nyilváníthatják. Ez, mint említettük, sem a hazai, sem pedig a nemzetközi gyakorlatban nem szokatlan dolog. Hosszú története van ennek, az elsõ ilyen jellegû hazai jogszabály - elsõsorban az olaszországi szabályozást például véve - 1929-bôl keltezõdik. A hatályos szabályozás szerint a védettséggel kapcsolatos munkában a KÖH mellett - szakértõi feladatokkal - a kijelölt országos múzeumok, a nemzeti könyvtár és az országos levéltár is részt vesz. Ez, a "nemzeti" közgyûjteményekben összegyûlõ szakismeret és tapasztalt lehet a biztosítéka annak, hogy a védettség kérdésében nem egyetlen szakember esetleg elfogult véleménye dönt, hanem amögött egy egész nemzeti intézmény tekintélye áll. A védettség kimondása ugyanis a tulajdonos (és az állam számára) is kötelezettségeket jelent, így azt alaposan meg kell indokolni. A döntéskor figyelemmel kell lenni az adott mûtárgy szakmai, tudományos értékére, fontosságára, szerepére bele értve annak eredetét, eredetiségét, az adott környezethez, a nemzeti vagy egyetemes kultúrához való viszonyát is), valamint - a hazai és nemzetközi gyûjteményeket is számításba véve - annak ritkaságára is. A döntés súlya nemcsak a szakmai megalapozottságot igényli, hanem a szabályozott kereteket, a pontos eljárási szabályokat is. Ezért a védetté nyilvánítást a KÖH-nek az államigazgatási eljárás szabályai szerint kell lefolytatnia, az egyes lépésekrõl (eljárás megindítása, védetté nyilvánítás, védési javaslat elutasítása, stb.) a tulajdonost és az érintetteket minden esetben - írásban, határozattal - értesíteni, biztosítva a jogorvoslat, a fellebbezés lehetõségét is.

Ugrás a lap tetejére
 

Milyen elõnyöket és milyen kötelezettségeket jelent a tulajdonos számára a védettség?

Érthetõ, hogy egy "kiemelkedõ jelentõségû és pótolhatatlan" mûtárgy birtoklása a tulajdonosát büszkeséggel tölti el. A határozatban kimondott védettség ezen túl azonban elõnyöket is jelent. Mindenek elõtt bizonyosságot a tárgy eredetét, eredetiség illetõen is. Ennek jelentõségét, gyorsan változó világunkban, külön is ki kell emelni, hiszen egy védett mûtárgy megszerzése, birtoklása jogbiztonságot is jelent: a tárgynak igazolhatóan jogszerû tulajdonosa lehetek, de a védettség egyúttal az adott mûtárgy eredetiségéért is szavatol: nem hamisítvány került a birtokomba. (Ne feledjük, ezeket ma már más "hivatalos papírral" általában nem lehet alátámasztani.) Érdemes azt is megjegyezni, hogy a védett mûtárgy tulajdonosa elõtt bizonyos pénzügyi források is megnyílnak. A KÖH, indokolt esetben, támogatást adhat a védett mûtárgy állapotának megõrzésére, restaurálásra, vagy a biztonságának növelésére. Sõt, sok esetben más állami és önkormányzati forrás is csak akkor vehetõ igénybe, ha az adott mûtárgy jogi helyzete "biztosított", vagyis a tárgy a KÖH védelme alatt áll. Ezenkívül a KÖH el kívánja érni, hogy - jogszabály-módosítás révén - a védett mûtárgyak öröklése illetékmentes legyen. Az elõnyök mellett azonban a tulajdonosnak számos korlátozással is számolnia kell. Mint tulajdonosra, fokozottan vonatkozik a jó karbantartási kötelezettség, a védett mûtárgyait meg kell õriznie, szakszerû kezelésérõl, megóvásáról gondoskodnia kell. Amennyiben a tárgy állapota olyan mértékben romlott meg, hogy az jelentõsebb beavatkozást igényel, a tulajdonosnak a KÖH elõzetes engedélyével el kell végeztetnie a restaurálást. A beavatkozás - szükség esetén - történhet akár külföldön is, ekkor azonban (a visszahozatali kötelezettség mellett) az ideiglenes kivitel engedélyezést a KÖH-nél kell kérelmezni. A védett tárgy végleges kivitele az ország területérõl azonban tilos! A felsorolt kötelezettségek teljesítését a KÖH mûtárgyfelügyelõi a védett tárgy õrzési helyén jogosultak ellenõrizni, sõt a tulajdonost a tudományos kutatás és esetleges kiállítási kölcsönzés céljából - érdekeinek figyelembe vételével - a kijelölt közgyûjteményekkel való együttmûködési kötelezettség is terheli. Annak érdekében pedig, hogy a védett tárgy sorsát nyomon lehessen kísérni, a mindenkori tulajdonosnak személyes adatait, a tárgy õrzési helyét a KÖH-nél be kell jelentenie. Az adatbejelentésnek különös jelentõsége a tárgy tulajdonjogában beállt változás esetén van. Tudnunk kell azonban, hogy a bejelentés kizárólag írásban történhet, az adás-vétel pedig hatályossá csak akkor válik, ha az állam (a KÖH útján) lemond elõvásárlási jogáról. (Az adatbejelentéshez használjuk a KÖH által rendszeresített bejelentõlapot!) Érdemes azt is megjegyezni, hogy védett gyûjtemény vagy tárgyegyüttes darabjait csak a KÖH elõzetes engedélyével lehet elidegeníteni. A szabályokat megszegõkkel szemben a KÖH, illetve más állami szervek járhatnak el, bírság vagy más büntetés kiszabásával.

Ugrás a lap tetejére
 

Lehet-e nekem is otthon mûtárgyam? Hogyan vásárolhatok mûtárgyat, hogyan gyarapíthatom gyûjteményemet?

Ma a magántulajdon szabadsága mellett bárkinek lehetnek otthon a kulturális javak körébe tartozó tárgyai, vagy akár gyûjteménye is. Ma már a rossz emlékû, általános bejelentési kötelezettség sem él, ez csak a védett mûtárgyakra vonatkozik. Mit és hogyan vásároljak, vagy ne vásároljak? Nem árt azonban tudni, hogy a mûtárgyak vásárlásának, gyûjtésének számos szabálytalan, tiltott vagy "igen kockázatos" formája létezik, melyeket - a (késõbbi) kellemetlenségek érdekében - el kell kerülnünk. A védett tárgyakkal kapcsolatban tudnunk kell, hogy megszerzésük írásbeli szerzõdéshez van kötve, és a tulajdonoscserét a KÖH-nek be kell jelenteni. (Adásvétel esetén a szerzõdéssel megküldött bejelentés egyúttal állami elõvásárlási felajánlásnak is minõsül.) Számoljunk azzal is, hogy az a tulajdonos, aki elmulasztja bejelentési kötelezettségét, és így adatai a KÖH nyilvántartásába be nem kerülnek, késõbb esetleg tulajdonjogi vitákba keveredhet. Vásárláskor érdemes errõl is tájékozódnunk (az eladótól, vagy a KÖH-tôl). Lényeges tudnunk arról is, hogy a földbõl, vízbõl, vagy más lelõhelyrõl elõkerülõ régészeti leletek (korai pénzek, fegyverek, ékszerek, cserép és kerámiaedények, stb.) a hatályos jogi szabályok szerint állami tulajdont képeznek, így azokkal kereskedni, azokat megvásárolni tilos! Tiltott tevékenység az "amatõr régészkedés", fémkeresõvel ne induljunk "kincset keresni", a régészeti lelõhelyfeltárás komoly szakismeretet igényel, különben a lelõhelyben helyrehozhatatlan károkat okozunk, a tudományosan értékelhetõ összefüggések örökre eltûnnek! Értékesebb mûtárgy vásárlása elõtt feltétlenül érdemes a tárgy eredetérõl, élettörténetérõl tájékozódnunk. Lopott mûtárgy vásárlása esetén - a tárgy elvesztése mellett - hosszas, akár több éves bírósági eljárás következhet! Érdemes a KÖH-nél, vagy adott esetben akár nemzetközi nyilvántartásokból is adatot kérni: nem szerepel-e valahol a megszerezni kívánt tárgy, mint ellopott, vagy elveszett mûtárgy. 2001-tôl hazánk is részese a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló UNIDROIT Egyezménynek, amely elõírja a vásárló számára a tárgy megszerzésével kapcsolatban a "kellõ gondosságot". Jól tesszük tehát, ha gyanús, nem tisztázott eredetû mûtárgyak megszerzésébe nem vágunk bele. Aki gyûjtõként, vagy kereskedõként rendszeresen vásárol mûtárgyakat, nem árt ismernie az UNESCO és a múzeumi világszervezet, az ICOM mûtárgyvásárlásra, mûkereskedésre vonatkozó etikai ajánlásait sem.

Ugrás a lap tetejére
 

Mit tehetek mûtárgyaim biztonsága érdekében?

A szükséges biztonsági felszerelések beépítésén túl, akkor tehetünk a legtöbbet mûtárgyaink védelme érdekében, ha azokról részletes (az azonosításhoz elegendõ) leírást készítünk (természetesen fényképpel együtt!), és ezt a "házileltárt" gondosan eltesszük. Ez, egy esetleges lopás esetén, (a rendõrségen és a KÖH-nél bejelentve) lehetõvé teszi a hatékony körözést és a megtalálást, illetve a mûtárgyak visszaszerzését. (A részletes leltár egyébként a mûtárgybiztosításnak is alapfeltétele!)

Ugrás a lap tetejére
 

Kinek a kezébe kerülhetnek az én adataim? Hogyan folyik a védett mûtárgyak és tulajdonosaik nyilvántartása a Hivatalban? Mit és hogyan tart nyilván a KÖH? Milyen adatokat tartalmaz a KÖH nyilvántartása?

A KÖH jogszabály által meghatározott feladata, hogy a védetté nyilvánított mûtárgyakról, kulturális javakról hatósági, azaz közhiteles nyilvántartást vezessen. Ennek az a célja, hogy a védett mûtárgyakról teljeskörû, országos központi nyilvántartás álljon rendelkezésre az állampolgárok és az állami szervek számára. Az elektronikusan és ezzel párhuzamosan (biztonsági okokból) papíron is vezetett nyilvántartásnak tartalmaznia kell - értelemszerûen - a védett mûtárgyak részletes adatait (beleértve a fényképfelvételeket is), a mûtárgy õrzési helyének és tulajdonosának személyes adatait is (neve, címe, anyja neve, születési adatai). A tulajdonosok személyes adatainak nyilvántartása és kezelése nem csupán feladata a KÖH-nek, hanem - törvény adta - joga is. Ezért, a KÖH-nek a feladat ellátása érdekében ehhez nincs szüksége a tulajdonos külön engedélyére, hozzájárulására.

Ugrás a lap tetejére
 

Mi a garancia arra, hogy a KÖH-nél nyilvántartott adataim nem kerülnek illetéktelenek kezébe?

A KÖH-nek - az adatvédelmi országgyûlési biztos által bejegyzett és ellenõrizhetõ módon - a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályokat is szigorúan be kell tartania. Így például a KÖH által kezelt adatokat az érintett, azaz a mûtárgytulajdonos hozzájárulása nélkül (a rendõrségi, bírósági, stb. megkereséseket kivéve) nem lehet senkinek a tudomására hozni. Az általános hivatali adatvédelmen túl a KÖH erre külön intézkedéseket is hozott: a legfontosabb, hogy a nyilvántartás adatait a hivatalon belül is csak a legszûkebb ügyintézõi kör kezelheti. A személyes adatokat is tartalmazó elektronikus adatbázis egy zártkörû belsõ adatbázis, nincs közvetlenül összekötve a világhálóval, így a KÖH szerverének feltörése esetén sem lehet az adatokhoz hozzájutni. (A KÖH internetes honlapján a védett mûtárgyakról megjelenített adatok tulajdonképpen egy a központi nyilvántartásból - a személyes adatok nélkül - átmásolt és rendszeresen frissített külön adatbázisból származnak.)

Ugrás a lap tetejére
 

Köteles vagyok-e mutogatni a védett mûtárgyaimat?

Természetesen a tulajdonos saját belátásán múlik, kit enged a lakásába, és kit nem. Nem árt viszont tudni, hogy bár a védett mûtárgyak ugyanúgy a tulajdonos tárgyai, mint bármelyik más vagyontárgya, mégis a védettség miatt különleges elõírások vonatkoznak rájuk. A jogszabályban pontosan meghatározott esetekben a tulajdonosnak együtt kell mûködnie a KÖH mûtárgyfelügyelõivel, hogy õk a védett mûtárgyakat idõrõl idõre ellenõrizhessék, meggyõzõdhessenek azok meglétérõl, állapotáról. Elõre egyeztetett módon, a tudományos kutatás érdekében, a KÖH közvetítése nyomán a közgyûjteményi szakemberek számára is biztosítani kell a hozzáférést, sõt adott esetben a kiállításon történõ bemutatást is. Természetesen minden esetben figyelembe véve a tulajdonos érdekeit is. (Ne feledjük egy-egy tanulmány, kiállítás, ahol a védett tárgyunk is szerepel, jelentõs mértékben növeli a tárgy piaci értékét is!)

Ugrás a lap tetejére
 

Van-e lehetõség arra, hogy a tulajdonos a védettség okozta korlátozások miatt valamilyen ellentételezésben részesüljön?

A védetté nyilvánítással, a védettséggel számos elõny és korlátozás jár, amint azt már fent leírtuk. A korlátozások okozta hátrányok közvetlen ellentételezésére, ahogyan másfajta védettségek (természeti, mûemléki, stb.) esetében sem, itt sincs lehetõség. Az elõnyöket és korlátozásokat a tulajdonosnak mérlegelnie kell, s ennek tudatában kell a vásárlásról vagy eladásról döntenie.

Ugrás a lap tetejére
 

Tudom, hogy védett a mûtárgyam, hogyan foghatok a restauráláshoz, hogyan tartsam karban?

A legtöbb mûtárgy egy átlagos, szélsõséges és hirtelen ingadozásoktól, változásoktól mentes lakótérben megfelelõ módon tárolható. A mûtárgyak általános vagy különleges "õrzési, kezelési feltételeit" védetté nyilvánításukkal egy idõben a védési határozat felsorolja. A rendszeres gondozás, "jó karbantartás" a tulajdonos feladata. Az ezt meghaladó beavatkozások restaurálás, felújítás, helyreállítás, átalakítás, stb., amelyek érintik, megváltoztatják a védett tárgy állapotát, különleges szakismeretet, jártasságot igényelnek, ezért a KÖH elõzetes engedélyéhez kötöttek. Mielõtt egy ilyen munkába belevágnánk, még a tervezgetés szintjén, az esetleges késõbbi nehézségek elkerülése érdekében, nem árt, ha felvesszük a kapcsolatot a KÖH mûtárgyfelügyelõivel. Azt sem árt tudnunk, hogy a restaurálási engedélykérelemben szerepelnie kell a védett mûtárgy, a kérelmezõ és a restaurátor adatainak és természetesen a védett mûtárgy állapotát és a tervezett beavatkozásokat leíró részletes restaurálási tervnek is. A jogszerûség érdekében nem feledkezhetünk meg a jogosultságok igazolásáról sem: restaurátori jogosultság igazolása, és ha a kérelmezõ nem azonos a tulajdonossal, tulajdonosi hozzájárulás is szükséges. Ne feledjük, hogy az engedély kizárólag egy meghatározott beavatkozásra szól, meghatározott szereplõkkel, feltételekkel, ha ezeken változtatni akarunk, illetve jelentõs újabb körülmény merült fel, forduljunk újra a KÖH mûtárgyfelügyelõihez! Azt se feledjük, hogy a restaurálás befejeztét a KÖH-nek a restaurátori dokumentációval együtt be kell jelentenünk.

Ugrás a lap tetejére
 

Mûkereskedõ vagyok, hogyan járjak el jogszerûen? Mit tehetek örökségünk védelme érdekében?

Mindenek elõtt le kell szögezni, hogy a mûkereskedelem fontos szerepet tölt be a kulturális értékek felkutatásában, ismertté tételében és közvetítésében, ezért a KÖH és a kulturális igazgatás a kulturális örökség védelmében, megóvásában fontos partnernek tekinti. A mûkereskedõknek, árverezõházaknak, galériásoknak azonban a pénzügyi, üzleti szabályok betartása mellett számos más kulturális jogszabályi elõírásnak vagy elvárásnak is meg kell felelniük. Tisztában kell lenniük a kulturális örökség, a kulturális javakra vonatkozó hatályos jogi szabályozással. Ez tevékenységük során elsõsorban a védett mûtárgyakkal kapcsolatos elõírásokon keresztül érinti õket, valamint - a külföldi ügyfeleik miatt - a kiviteli engedélyezés és néhány egyéb, alább felsorolt korlátozás és tilalom révén is. Fontos, a védett mûtárgyak adás-vételét érintõ szabály, hogy az csak írásbeli szerzõdéssel történhet meg, a - KÖH által gyakorolt - állami elõvásárlási jog figyelembe vétele mellett. Adásvétel, vagy bizományba adás esetén a szerzõdést - 8 napon belül - be kell küldeni a KÖH-nek, hogy az elõvásárlásról nyilatkozzon. Errõl a KÖH 15 napon belül (de általában rövidebb idõn belül) nyilatkozik, illetve árverésen ezt, a tétel leütése után azonnal meg kell tegye. (Ne feledkezzünk meg az árverés elõtt legkésõbb 15 nappal - az árverési katalógus megküldésével - errõl a KÖH-öt értesíteni!) Ne mulasszuk el az adatváltozás bejelentését sem, az új tulajdonos adatait a KÖHnek nyilvántartásba kell vennie. (Erre a célra használjuk a KÖH által rendszeresített bejelentõlapot.) Érdemes tudnunk, már csak azért is, nehogy akaratlanul is bûnügyekbe keveredjünk, hogy léteznek bizonyos "tiltott mûtárgycsoportok". A földbõl, víz alól vagy máshonnan elõkerülõ régészeti leletek ugyanis állami tulajdont képeznek, ezeket eladni, ezekkel kereskedni tilos. Azt sem árt tudni, hogy vásárokon, piacokon tilos kulturális javakat árulni, válasszuk ennek a szabályozott bolti formáit! A tárgy származásáról, életútjáról vásárlás elõtt érdemes tájékozódni.

Ugrás a lap tetejére
 

Hogyan vihetek ki mûtárgyat Magyarországról? És hogyan hozhatok be?

Fontos tudnunk, hogy Magyarország területérõl, akár más EU tagállamba, akár EU-n kívülre irányul a forgalom, - a tárgy pénzbeli értékétõl függetlenül - minden 50 évnél régebbi mûtárgy, azaz a kulturális javakak körébe tartozó tárgy kivitele a KÖH engedélyéhez kötött. Érdemes tudni, hogy a közgyûjteményi tárgyak mellett a védetté nyilvánított mûtárgyak, a Magyarország területérõl származó régészeti leletek, mûemléképületek tartozékai, alkotórészei és a kiemelkedõ kulturális értéket képviselõ ásványtani és õslénytani leletek sem kaphatnak végleges kiviteli engedélyt, ezek ideiglenes kivitelét - indokolt esetben (kiállítás, kutatás, restaurálás, stb.) - szintén a KÖH engedélyezheti. A kiviteli engedélyezés menetét, részleteit szintén jogszabályok szabják meg. Az ügyfélnek elõször a gyûjtõkör szerint illetékes, kijelölt közgyûjteménnyel kell felvennie a kapcsolatot, itt kapja meg a kiviteli engedélyhez szükséges szakvéleményt. A szakvélemény birtokában a kiviteli engedélykérelem meghatározott ûrlapját kell kitölteni, és a közgyûjteményi szakvéleménnyel, valamint tárgyanként öt (ideiglenes kivitel esetén hat) darab fényképpel együtt a KÖH-nek benyújtani. (A formanyomtatványokat a KÖH ügyfélszolgálatán, vagy a KÖH internetes honlapjáról szerezheti be. A kérelmet postán is, de személyesen is benyújthatja a KÖH központi ügyfélszolgálatára.) Az elkészült engedélyt a KÖH központi Ügyfélszolgálati Irodáján veheti át. A kiviteli engedély elkészítése illeték- és díjmentes, de a közgyûjteményi szakvéleményért, a szerzõdésükben megállapított szakértõi díjat kell fizetni. Érdemes azt is számításba venni, hogy az engedély elkészítése (a közgyûjteményi szakértést is beleszámítva) általában legalább két hetet vesz igénybe. A végleges kiviteli engedély a kiállításától számított egy éven belül használható fel. Az ideiglenes kiviteli engedély viszont kizárólag a benne meghatározott idõtartamra érvényes. A nem engedélyköteles tárgyak kivitelérõl a KÖH kérelemre igazolást adhat ki. Ezt különösen kortárs mûvészeti alkotások esetében ajánlatos megkérni, hogy a határon elkerülhessük az esetleges bonyodalmakat. Behozatal esetén jó tudnunk, hogy csak olyan mûtárgyat hozzunk be az országba, aminek a kiszállítását az illetõ ország engedélyezi. Külföldi mûtárgyvásárláskor legyünk óvatosak, hiszen az adott állam jogrendje akár lényegesen is eltérhet a miénktõl, így esetleg - tudtunkon kívül - egy lopott vagy tisztázatlan helyzetû mûtárgy vásárlása még nagyobb kockázatot rejthet magában. A belépéskor ne feledkezzünk el a mûtárgy vámkezeltetésérõl sem, ha az EU-n kívülrõl hozzuk. Fontos tudnunk, hogy a kiviteli engedély birtokában jogszerûen mind az EU másik tagállamába, mind az EU-n kívülre, csak a kijelölt határátkelõhelyeken vihetünk ki mûtárgyat az országból vagy hozhatunk be. (Ausztria felé: Hegyeshalom, Rábafüzes, Szlovénia felé: Rédics, Horvátország felé: Letenye, Murakeresztúr, Szerbia felé: Röszke, Kelebia, Románia felé: Nagylak, Ártánd, Gyula, Ukrajna felé: Záhony, Szlovákia felé: Rajka, Vámosszabadi*, Balassagyarmat*, Sátoraljaújhely*, légiforgalomban a Ferihegyi repülõtér. (*A csillaggal jelölt átkelõhelyekrõl érdemes telefonon érdeklõdni.)

Ugrás a lap tetejére
 

Szeretném, ha védett lenne (nem lenne védett), hova forduljak?

A hatályos jogszabályok szerint ma bárki, (szakember és nem szakember egyaránt) tehet védési javaslatot. Ennek egyetlen feltétele, hogy az írásban a KÖH-nek benyújtott javaslat tartalmazza a tárgy azonosításhoz szükséges adatait (leírása, õrzési helye, tulajdonosa). Védésre lehet javasolni bármilyen jellegû, mûfajú tárgyat, amelyikrõl azt feltételezzük, hogy megõrzése kulturális szempontból fontos. (A védettség kimondásának nem feltétele a veszélyeztetettség, ezért a védési javaslattal ne várjunk az utolsó pillanatig!) Amennyiben a védettség kimondására más eljárás miatt van szükségünk (pl. pályázati feltétel), számoljunk azzal, hogy a védési eljárásnak a jogszabályban meghatározott leghosszabb idõtartama 90 nap. A védési javaslat elbírálása és a döntés - szakértõk bevonásával - a KÖH feladata. Ugyanígy kell eljárni a védettség megszüntetése esetén is. Nem árt, ha azt is tudjuk, hogy a védettség kérdésében a hatályos jogszabályok a méltányosság figyelembe vételére nem adnak lehetõséget, a döntésnél csak a szakmai szempontok jöhetnek számításba!

Ugrás a lap tetejére
 

Mit tegyek, ha nem értek egyet a Hivatal döntésével?

Mint minden esetben, amikor az állampolgár szabad rendelkezését korlátozza egy hivatali intézkedés, a jogszabályok rendelkeznek a jogorvoslat lehetõségeirõl. Mivel a KÖH-nek az eljárásait az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint kell lefolytatnia, döntései, határozatai ellen fellebbezni lehet. Legyünk azonban figyelemmel a határozatban leírt jogorvoslati feltételekre (határidõ, illeték, címzés), ezek figyelmen kívül hagyása jogvesztõ is lehet! A szabályosan benyújtott fellebbezést követõen az ügy, újbóli megvizsgálásra, másodfokra a KÖH Hatósági Fõfelügyeletére kerül, ahol szakmai és jogi szempontból újravizsgálják és döntenek. Amennyiben az ügyfél a másodfokú döntéssel sem ért egyet, a bírósághoz fordulhat, de már csak jogszabálysértésre hivatkozva. (Szakmai ellenvetéssel ekkor már nem lehet érvelni!) Azt sem árt azonban tudnunk, hogy a fellebbezésnek vannak további szabályai. Fellebbezni ugyanis csak a határozatok ellen lehet! Nem fellebbezhetünk például egy szemleértesítés, vagy egy hiánypótlási felhívás ellen. Sõt a jogszabály azt is megszabja, hogy ki jogosult fellebbezni: az, akinek a jogát vagy kötelezettségét érinti a határozat. (Kívülálló javaslattevõ, szakértõ ezt nem teheti meg!) Jó ha tudjuk, hogy a megfellebbezett határozat általában nem hatályos mindaddig, amíg arról másodfokú döntés nem születik. Ugyanakkor viszont a fellebbezési jogunkról akár le is mondhatunk, ezzel a határozat azonnal jogerõre emelkedik, végrehajtható. (Ennek az engedélyek esetében van különös jelentõsége: a kiviteli vagy restaurálási engedély így azonnal felhasználható.)

Ugrás a lap tetejére
 

Van-e jövõje mûtárgyaink sajátos magyar védelmének az Európai Unióban is?

Magyarország Európai Uniós tagságával, az európai integrációs folyamat állandó alakulásával, bõvülésével felvetõdik a kérdés, hogy van-e helyük, maradásuk a nemzeti korlátozásoknak. Lehet-e egyáltalán egy tagállamnak saját, nemzeti érdekeire hivatkozva, a mûtárgyak szabad mozgását korlátozni, akadályozni, vagy akár egészen meg is tiltani? Az EU egyik alapító szerzõdése, a 1957-es Római szerzõdés kimondja, hogy az egyes tagállamoknak jogában áll bevezetni "a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket "… a mûvészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselõ nemzeti kincsek védelme" indokol. Jogi értelemben Magyarországnak is - a többi régi és új tagállamhoz hasonlóan - lehetõsége van saját mûtárgyvédelmi jog- és intézményrendszerét megtartani, de ennek összhangban kell lennie az Európai Uniós jogszabályokkal. Ezek szerint minden tagállam köteles kijelölni a kiviteli engedélyezésért és az egyik tagállamból a másikba jogellenesen átszállított mûtárgyak visszaszolgáltatásért felelõs központi szerveit, amelyekhez az ügyfelek és a többi tagállam társhatóságai is fordulhatnak. (Hazánkban ezek a feladatok a KÖH hatáskörébe tartoznak.) Tehát a magyar kulturális örökség megóvása, fenntartása az utókorra való átörökítése továbbra is a saját feladatunk.

Ugrás a lap tetejére
 

Jó, ha tudjuk: a mûtárgyakra vonatkozó fõbb hatályos jogszabályok:

"1954. évi Hágai Egyezmény" [1957. évi 14. törvényerejû rendelet a kulturális javak fegyveres összeütközés esetén való védelme tárgyában Hágában, 1954. évi május hó 14. napján kelt nemzetközi egyezmény, valamint az ahhoz csatolt jegyzõkönyv (a kulturális javak háború idején megszállott területrõl való kivitelének tilalma tárgyában) kihirdetésérõl]

"1970. évi UNESCO Egyezmény" [1979. évi 2. törvényerejû rendelet a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelõzését szolgáló eszközökrõl szóló, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének Közgyûlése által Párizsban az 1970. évi november hó 14. napján elfogadott Egyezmény kihirdetésérõl]

"UNIDROIT Egyezmény" [2001. évi XXVIII. törvény a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javak nemzetközi visszaadásáról szóló, Rómában, 1995. év június hó 24. napján aláírt UNIDROIT Egyezmény kihirdetésérõl]

"A kulturális örökség védelmérõl" szóló 2001. évi LXIV. Törvény [KöTv.]

"A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal létrehozásáról" szóló 190/2001. (X.18.) Korm. rendelet

"Az örökségvédelmi bírságról" szóló 191/2001. (X.18.) Korm. rendelet

"A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárására vonatkozó szabályokról" szóló 16/2001. (X.18.) NKÖM rendelet

"A kulturális javak kiviteli engedélyezésének részletes szabályairól" szóló 17/2001. (X.18.) NKÖM rendelet

"A kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól" szóló 3/2002. (II.15.) NKÖM rendelet

"A kulturális örökség hatósági nyilvántartására vonatkozó szabályokról" szóló 17/2002. (VI.21.) NKÖM rendelet

Ugrás a lap tetejére
 

Az Európai Uniós csatlakozás idõpontjától (2004. május 1.) hatályos jogszabályok:

Az Európai Közösséget létrehozó szerzõdés (1957. évi Római szerzõdés) 30. cikke (korábban 36. cikk)

A TANÁCS 1992. december 9-i 3911/92/EGK RENDELETE a kulturális javak kivitelérõl

A TANÁCS 93/7/EGK IRÁNYELVE (1993. március 15.) a tagállam területérõl jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról

A BIZOTTSÁG 1993. március 30-i 752/93/EGK RENDELETE a kulturális javak kivitelérõl szóló, 3911/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról

A TANÁCS 2469/96/EK RENDELETE (1996. december 16.) a kulturális javak kivitelérõl szóló 3911/92/EGK rendelet mellékletének módosításáról

Az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 96/100/EGK IRÁNYELVE (1997. február 17.) a tagállam területérõl jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról

szóló 93/7/EGK irányelv mellékletének módosításáról

A BIZOTTSÁG 1526/98/EK RENDELETE (1998. július 16.) a kulturális javak kivitelérõl szóló 3911/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 752/93/EGK bizottsági rendelet módosításáról

A TANÁCS 974/2001/EK RENDELETE (2001. május 14.) a kulturális javak kivitelérõl szóló 3911/92/EGK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2001/38/EK IRÁNYELVE (2001. június 5.) a tagállam területérõl jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló 93/7/EGK tanácsi irányelv módosításáról (EGT vonatkozású szöveg)

A TANÁCS ÁLLÁSFOGLALÁSA (2002. január 21.) a kulturális javak kivitelérõl szóló 3911/92/EGK rendelet és a tagállam területérõl jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló 93/7/EGK irányelv végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésrõl.

A Bizottság 2004. április 7-i 656/2004/EK rendelete a kulturális javak kivitelérõl szóló 3911/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 752/93/EGK rendelet módosításáról

"A jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról" szóló 2001. évi LXXX. törvény